Valami torkomba fojtja a szót? 
De ekkor mindig felébredek, 
Megtört, fájó testtel éjjel az ágyban 
Talán senki sincs mögöttem, és ettől félhetek

Talán nem kéne hinni semmiben, 
Talán nincs igazság, és nem is volt soha, 
Talán illúzió volt minden-minden, 
Talán az ember önmaga gyilkosa. 

Kiegyenlítetted a dolgot, 
de a fejed a homokba dugod. 
nem veszed észre hogy nem csak a múlt létezik, 
hanem van egy jelen,amiben te nem létezel. 
Lezárni képtelen, 
még akkor is ha rég bosszút állt. 
Mindent megtettem hogy elnyerjem bocsánatát, 
de süket fülekre találva,nem küzdhetek végtelen. 

Egy szív, mi összetört, egy csók, mi meggyötört, s csak egy érintés, olyan, mint egy kísértés, csak egy szerelem, mi nem múlik el sohasem, egy lány, ki nem sokat kért, mégis a végszava egy éles kés.

Elmentél tőlem úgy fáj,a szivembe tőrt szúrtál, úgy érzem, elvérzem,nélküled nem élek. Elmentél egy reggel,összetörtél bennem, mindent mit éreztem mától, már nem érzek, szívem kővé lett. Kővé vált szívemben,szerelemnek nincsen hely, többé, már ez a szív szeretni úgysem bír.

Vannak lányok kik a pénzért élnek 
nem érdekli mi történik a jövőben 
nincs tapasztalata a szerelemben 
üresség látszik a szívében 
menőzik volt egy 18éves palija 
...végül kiderült hogy ilyen egy szajha..

Odaadtam mindent, amit kértek, 
csalódásaim íratlan regények. 
Vannak emlékek, amik csak enyémek, 
lelkemben együtt él a háború s a béke.

Hiányzik, de mégis szúró szemekkel gondolsz rá, imádod de mégis gyűlölet fakad ki belőled, övé akarsz lenni de mégis meghátrálsz, felejteni szeretnéd, de mégis mindig ő jár az eszedben, összetört mindened, mégis stablinak mutatod magad, sírni szeretnél, de mégse vagy rá képes..

Hiányzik, de mégis szúró szemekkel gondolsz rá, imádod de mégis gyűlölet fakad ki belőled, övé akarsz lenni de mégis meghátrálsz, felejteni szeretnéd, de mégis mindig ő jár az eszedben, összetört mindened, mégis stablinak mutatod magad, sírni szeretnél, de mégse vagy rá képes..

Ostobának érzed magad, hiszen eddig azt hitted szeretnek? és aztán nehéz beletörődni az igazságba. Jobb álomvilágba élni és elkerülni a szomorú igazságot, de aztán mikor felébredsz az álomból jó nagyot pofára esel. Annál nagyobbat csalódsz ,minél hosszabb ideje álmodozol.

Nem bírom tovább? Néha azt hiszem jobb lesz, de nem igaz. Mindig ugyanolyan. Csak sírok és gondolkodok hogy igazán ki is szeret. És akkor azt gondolom mindenki becsapott ? senki nem szeret csak elhitetik velem? És lehet hogy ez az igazság ? ha megkérdezném ki szeret akkor sem mondanák meg az igazat. Mert az igazságot nem könnyű kimondani ?inkább hazudnak mert azt könnyeb kimondani. De abba bele sem gondolnak hogy a másiknak milyen nagy csalódás fogja érni. Mert mindenki csak magával foglalkozik. Nem értenek? nem tudhatják hogy milyen érzés. Talán még nem csalódtak senkiben. Lehetséges , hogy csak én vagyok ilyen hülye.

A túl nagy bizalom sokszor túl nagy csalódásokkal jár

Csalódni igazán csak abban lehet, akit érzéseink magunkhoz láncoltak.

Elmegyek kedvesem ! 
Elmegyek kedvesem itt hagylak most téged! 
Véglegesen ha nem kellek már néked . 
Itt hagytál becsaptál szokás szerint! 
Drága Robikám menj hát kedved szerint . 
Szerettelek nagyon, a szívem szakadszét , 
de nem bírom veled ,így hát sok szerencsét . 
Fontosabb számodra ital s vele mámor, 
mint mi voltunk neked hisz más a te világod ! 
Már nem várlak vissza híába is fáj 
elengedlek légy szabad nyugodtan igyál ! 
Nem kell neked család gyerek hiába szeretsz , 
hisz győzött az alkohol, így jó ember nem lehetsz! 
Sajnállak téged, talán még szeretlek is nagyon ! 
De tovább kell lépnem keresnem a boldogságot , 
amit veled már rég nem találok! 

"Ha nagyon fáj a szíved takard el egy mosollyal ne lássa senki bánatod, 
jön majd boldog idő s a múlt megkopik, a boldogság újra felragyog ! 
Ne hagyd ,hogy a tegnap mérgezze lelkedet ,gondolj arra ki téged tiszta szívből szeret!"

Elhagyott már a remény, s vigaszom a magány lett halálom előtt.

Ha szeretsz valakit, ha úgy érzed hogy Ő az igazi, akkor akármekkorát csalódhatsz benne, akármennyire megbánthat, te tudni fogod, hogy neked nem kell más, és mindig megfogsz neki bocsátani.

Az ilyen (könnyűvérű) lányok csak egy dologra képesek: összetörni egy férfi szívét. Olyanok, mint a rózsa, gyönyörűek, de tele vannak tüskével. Ha nem volnának nők, a férfiaknak sem volna gondjuk. Miért kellene a pénz, ha nem azért, hogy imponálhassunk. Különösen az olyan nagyravágyó szerzeteknek, mint Catalina. Az ilyen nőknek nincs szívük, ezek kizárólag a pénzre és a ruhákra gondolnak. A fejük is teljesen üres. Egy dolog számít nekik, hogy szebbek legyenek a többinél. Ezért járnak plasztikai sebészhez, hogy megmaradjon a múlandó szépségük. Nem is érdeklik őket a férfiak, csak a pénzük, a gazdagságuk. Közben pedig észre sem veszik, hogy ezzel a saját méltóságukat adják el. Az ilyenek mind szánalmas vesztesek, egy férfi szerelmét és figyelmét sem érdemlik meg.

Ismétlés, folyamat, mely körből körbe halad, s kiábrándultság után a nagy üresség. Mi lesz ezután, kérdem sokszor, mint a telefonon meg annyiszor lenyomott gomb? Leülök, nézem a másikat, nézem az arcát, szemét, s valamit nem értek...elfelejtett mosoly, mi odaragadt csak. Szólt is, nézett is, érzett is..., csak szarul, hülyén, őszintén...

Bár, te csak játszottál...De ne feledd! Nekem minden szavam igaz volt, csak volt mit mondani nem mertem.

Ha szeretsz valakit, ha úgy érzed hogy Ő az igazi, akkor akármekkorát csalódhatsz benne, akármennyire megbánthat, te tudni fogod, hogy neked nem kell más, és mindig megfogsz neki bocsátani.

Ha szeretsz valakit, ha úgy érzed hogy Ő az igazi, akkor akármekkorát csalódhatsz benne, akármennyire megbánthat, te tudni fogod, hogy neked nem kell más, és mindig megfogsz neki bocsátani.

Nem kell félni a csalódástól, el kell fogadni olyannak amilyen, és meg kell látni benne a jót. Azt a jót amitől rájön az ember, hogy milyen hibákat követett el az életébe. Ugyanis, ahogy nincs élet halál nélkül... úgy boldogság sincs csalódás nélkül.

Mikor bele vagy esve, és állandóan megbánt azt nem éled túl, de ha kedves veled te mindig csak kicseszel vele...ne tedd mert megbánod!

Minden éjjel átélem újra a tegnapot, minden percét, hogy nem lehet rosszabb a mánál, a vártnál.. mondd, te mit látsz bennem? A világban? a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan, és elmúlt a korszak rég, hogy hiszünk a csodákban.

Ahogy ezeket az elszórt lámpákat nézem az éjszakában, arra kell gondoljak, hogy ha mi is meggyújtottunk volna mindenütt egy lámpát, ahol jóakarat, becsület és tisztesség volt az emberekben, talán világosságot tudtunk volna teremteni a ködben. És akkor sok minden másképpen történhetett volna.

Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, mert százszor romba dőlt kövek alatt a legszebb virág fakad.

Oldal: Csalódás!♥
* Versek és idézetek * - © 2008 - 2025 - vversekidezetek.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat